A Menni vagy maradni? kulisszatitkai

Amikor belekezdtem az Éjjeli Ellető megírásába, nem terveztem második részt. Csak a kitelepítés történetét akartam megírni, hogy fennmaradjon az utókornak.

Azonban a könyv megjelenését követően sokan reklamálták a történet folytatását, azt mondták, csalódottak voltak, amikor véget ért a regény. A kiadó is arra bíztatott, hogy folytassam a történetet. Gondolkodtam rajta, meddig érdemes tovább vinni a szálat, és arra jutottam, hogy az '56-os forradalomhoz vezető útról is nagyon keveset tudunk. Hiszen az Éjjeli Elletőből kiderül, hogy 1951 és 1953 között milyen atrocitások érték a társadalom különböző rétegeit, mégsem tört ki akkor semmilyen felkelés, lázadás, forradalom. Én magam is tudni akartam, miért éppen 1956-ban történt. Mi vezetett oda? Ezért újabb kutatómunkába kezdtem, válaszokat kerestem.

Rendkívül érdekes volt számomra, hogy míg az 1951-1953 közötti időszakhoz kerestem háttér információt, alig találtam eredeti, hiteles dokumentumokat. Inkább csak visszaemlékezésekből, emlékiratokból, tudtam összerakni a mozaikdarabkákat. Jó munkát végzett az akkori rezsim. De az 1953-1957 közötti időszakról már sokkal több írásos anyag maradt, ennek a megsemmisítését már nem tartották annyira fontosnak, vélhetően már nyeregben érezték magukat.

Amikor nagybátyám, a regényben szereplő Gyuszi elolvasta az Éjjeli elletőt, nagyon fellelkesült, és teljesen megnyílt előttem. 89 évesen friss volt szellemileg és fizikailag is. Ő küldte nekem ezt az újságból kivágott fotót, melyen középen szerepel az öt fős társaságban.

A  regény folytatásához elárasztott a visszaemlékezéseivel, és végül átadta a féltve őrzött naplóját is, ami igazi kincsesbánya volt a számomra. Megismerhettem az ötvenes évek egyetemistáinak gondolkodását és életkörülményeit. Így azok a szereplők és helyszínek is valósak a regényben, melyekről vele kapcsolatban írok.

Nagy bánatomra nem élte meg a könyv megjelenését, pedig izgatottan várta. De sajnos 2020 májusában elhunyt.

Édesapám nagyon büszke rá, hogy személyesen ismerhette Fedák Sárit, a híres primadonnát, ezért mindenképpen bele akartam szőni ezt a szálat. Azt gondolom, apám későbbi életszemléletét nagyban befolyásolhatta a kapcsolatuk.

A művésznő bemutatása utólag is jó ötletnek bizonyult, mert már többen megkérdezték, hogy Fedák Sári tényleg élő személy volt-e. Főleg a mai huszonéves korosztály gondolja azt, hogy csak a kártyajátékban szereplő fiktív név. Pedig korának leghíresebb, nemzetközileg is elismert primadonnája volt. Imádott szerepelni, és valószínűleg ez a nagy szereplési vágya okozta a vesztét, a meghurcolását is.

A korabeli színész társadalom tisztelte és elismerte, ennek köszönhető az a bátor és szép temetés, amivel végül búcsút vettek tőle. A regényben az újságok tudósítása, és édesapám elbeszélése alapján elképzelt szertartást írtam le.